|
Egy édes kis blogból loptam , egy vizsla naplójából :
"" Amnézia
Helyemre. Értem én, hallom én, nem vagyok süket. Menjek a helyemre. Mármint hogy én? Úgy érted, én? Nem ő? Ezt tisztázzuk először innen az ágyból! Hogy biztosan rám gondoltál-e. Mert szerintem egyáltalán nem biztos. Annyi mindenki másra gondolhattál még. Meg aztán ebben a vaksötétben honnan látod, hogy ki fekszik az ágyon? Akárki is lehetne. Szóval nagyon is valószínű, hogy te nem is rám gondoltál. De ez érthető, ilyen fene sötétben az orráig nem lát az ember. Ja, nincs is sötét. Csak be volt csukva a szemem. Na, mindegy. Akkor is. Honnan tudod, hogy én én vagyok? És nem valaki más? Egyik vizsla olyan, mint a másik. Lehet, hogy egy idegen kutya fekszik az ágyadban, és te őt akarod a helyére zavarni. De, kérdem én, mi közöm van nekem mindehhez? Játsszátok le egymás között, engem meg hagyjatok aludni! Azanyád, de kitartó vagy! Hogy hova menjek? Ja, hogy a helyemre! Értem már. Vagyis hogy én menjek a helyemre. Lábon? Lábon gondoltad? Igen, megyek, megyek, csak van egy kis bibi. Hogy ugyebár a helyem. Az hol is van? Hol is lehet vajon? Gondolkodom, gondolkodom, töröm a fejem erősen, de az istennek sem akar eszembe jutni. Igen, rémlik valami, hogy van egy olyan hely, ami az én helyem, de a világban végtelen sokaságban előforduló egyéb helyek közül nem tudok rá pontosan visszaemlékezni. Nyugodt körülmények között kell ezen töprengenem - nem kapcsolnád le a villanyt? Igen, a helyem. Van helyem, az biztos. Hol a helyem - ezt kérdezed. Ezt kérdezem én is. Patthelyzet, lássuk be. Te tőlem kérdezed, én tőled. Mi lenne, ha te kimennél, és odakint keresnéd? Én meg addig idebent keresem. De ha esetleg nem találjuk meg, az se baj, igaz? Ha elveszett, hát elveszett. Egyik hely olyan, mint a másik. Hát nem mindegy, hogy hol van a helyem? Nekem például tökmindegy. Majd találunk egy másikat. Akárhol, nekem tényleg mindegy, lehet bárhol. Akár... akár itt is. Itt az ágyon. Mert én kevéssel is beérem. ""
forrás: http://www.cinka.hu/naplo2.htm
|
| |