 | |  |
|
| Hozzászólni csak bejelentkezés után lehet. |
|
|
|
|
|
| |
 | |  |
 | |  |
|
| |
 | |  |
|
Amúgy én is sokszor nézegetem a menhelyi kutyákat. Most is volt egy dalmata-whippet keverék, Pannika, akit mindenkinek kínálgattam, de nem kellett senkinek. Persze mindenki sajnálgatta, meg Jaj, de jó lenne kertesház, meg akkor elhoznám, meg izé, sok pénz, meg akkor jaj, állatorvos, meg, jaj, biztos sokat eszik, meg, jaj, oltás, meg jaj sétáltatás, meg jaj..jaj..
Sajnálom azokat az embereket, akik szeretnének ugyan kutyát, de ilyenektől félnek. Sokkal kisebb a havi igénye egy kutyának, mint egy embernek. Ha azt a pénzt, amit cigire, meg mondjuk bulizásra költ egy fiatal, arra költewné, hogy vegyen egy kutyát, vagy kihozzon egyet menhelyről, tök jól állnánk. Ráadásul a társadalom is normálisabb lenne, mert a kutyák szocializálják az embert. Amellett, hogy te szocializálod őt, ő is sok dologra megtanít. Segít ismerkedni, hisz: Jaj, de édes, milyen fajta? Aha... Blablabla... És máris beszélgetsz egy idegennel, akivel amúgy soha. Ráadásul mégy kirándulni, jó esetben minden nap sétálsz egy kisebbet...
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: Jamie (578)
Igen, értem, miről beszélsz. Hannácskát a világ semmilyen kincséért nem adnám. Ha azt mondaná valaki, hogy nesze, itt egy kertes-ház, csak kell a kutyád, akkor sem. Pedig az a legnagyobb álmom. Egy ház egy tó partján.... Ahol nem szab határt a közigazgatás, a bürokrácia, vagy valami elmebajos szomszéd. Ahol lehet tehenem, szamaram, lovam, macskám, kutyám, nyulam (persze a kutyiktól elzártan), meg papagájom, de inkább pintyem, meg hasonlók. Mint Katiéknak Domaszéken... 
Anyukám mindig a falramászott tőle, mikor összeszedtem a kóbormacskákat, néha kiskutyát is, és hazavittem. "Már megint idehoztál egy dögöt, ami után takaríthatok? Meg minek ez már megint?" Hasonló kérdések, lecseszés, de mindíi segített gazdihoz juttatni őket. Ráadásul jó gazdihoz. Ő ABC-ben dolgozik, otthon Józsán. Nagyon sok embert ismer, és mindig kínálgatta az állatokat.Így jó helyre kerültek. Vagy maradtak nálunk(a macskák többsége erre a sorsra jutott), aztán valahogy elkerültek, elpusztultak, elkóboroltak... Egy kutya teljesen más. Egy macska elvan gazda nélkül, de a kutya már sokkal inkább társas lény. Nekik kell a jó gazdi. Anyu mindig azt mondja, hogy az Isten mentse meg a családomat, amikor kertes házban fogunk lakni. Biztos az összes kóborállatot befogadom majd.... Hát persze azért az ember igyekszik korlátot szabni... Amúgy elsőnek menhelyen kerestem whippetet, de ott nem találtam, aztán ítram pár tenyésztőnek, és Kati, hála az embrségének, megajándékozott Hanna-babszival. Nem ajándék volt, de teljesen baráti áron kaptam meg, és Abstrakt is Szélvészkét. Most is olyan kutyit fogunk majd választani, aki olcsó, de nagyon jófej. Aki amúgy nem biztos, hogy gazdihoz kerülne. Persze nem azt mondom, hogy ha egy olyan kutyit találunk szimpinek, aki drága, nem hozzuk el.... Csak maradnék inkább az elveim mellett.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: igmu (577)
Ilyesmin én is sokat filóztam már, Igmu, mert én is befogadtam, kigyógyitottam egy pár kóbor kutyát, amig Anyuéknál laktam, amig birták türelemmel. Nagyon nagy szükségük van a segitségre! A mai napig mindig nézem a gazdira váró kutyusokat, és sokat kiközvetittettem az utóbbi időben is. Úgyhogy közel áll a szivemhez az, amit mondtál. De tudod, hogy mit látok? Azt hogy rengeteg pénzért vásárolt kölyökkutya kerül menhelyre, utcára, fához kikötözve a határba, kivetve, vagy sinylődik olyan "gazdiknál", akik inkább ne tartanának kutyát. Hannácskának épp olyannyira szüksége van a jó gazdira, rád, mint bármely kóborkutyának. Tudom, hogy a kóborkuyták esélye kisebb jó gazdára, mint egy pénzért árult tk.-s kiskutyának, de jó gazdára egyformán szüksége van mindkettőnek. és igazán jó gazdája annak a kutyának leszel, amelyikbe beleszerettél. és ha whippetbe szerettél bele, egyenesen Hannácskába, akkor őt kellett, hogy megajándékozd a szereteteddel. érted? Inkább úgy segits a kóbor kutyákon, hogy igyekszel jó gazdihoz közvetiteni őket, ne pedig magadat emészd. Nézz ilyenkor Hannácska szemébe, és tudni fogod, hogy jól döntöttél!
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
| |
Nem öntömjénezés, csak kicsit lelkifurdallásom volt, mikor Hannáért pénzt adtam, ahelyett, hogy menhelyről hoztam volna kutyit.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
| |
Már több kóbor állatot összeszedtem, gazdihoz juttattam, még mikor otthon laktam.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
| |
Én nagyon állatpárti vagyok, sokszor inkább állat, mint ember központú a szemléletmódom.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
|
Előzmény: igmu (571)
Szerencsés az a kutyus, aki hozzátok kerül, az biztos!) Azzal, hogy kiválasztjátok magatoknak őt, azzal biztosan jót tesztek vele, legyen bármilyen is, hibás vagy hibátlan küllemű.
|
| |
| | |
| | |
|
| |
| | |
| |
Mi csak nézni megyünk ki egy kiállításra, vagy csodálni a nagyokat, ahogy futnak a versenyen. Társ kb. 15-18 évre. Aztán elfogadod, hogy elmegy, kicsit belehalsz te is, de lesz egy másik, aki majd más dolgokat, élményeket ad. Nehogy félreértsetek, nem azt állítom, hogy amelyik kutya versenyez, az nem családtag. Nem mondom ezt, Isten ments. Ezen azt értem, ha lenne egy háromlábú, vagy vak, vagy süket whippetem, én azt is szeretettel megvenném, hisz gazdi neki is kell, és lehet, hogy a jelleme megtetszene.
|
| |
| | |
|
